Nagy mocsok

A Kártyavárból először az amerikai sorozat (első évadját) láttam (aztán pont jött a botrány Kevin Spacey-vel - ami egész más megvilágításba is helyezte az egyébként kitűnően alakított pszichopatát - és elvette a kedvem az egésztől), de egyszer a vége főcím alatt valahogy észrevettem, hogy ez a könyv az alapja, és mivel pont valami ilyesmire vágytam, elolvastam és nagyon megérte, rég szippantott be egy könyv ennyire gyorsan és így. Nyilván a könnyedsége (nyelvezetben), a kiváló dramaturgiája és pörgőssége is sokat hozzátett, illetve az is, hogy nem kellett - és nem is lehetett - megszeretni egyik főbb szereplőt sem. Elolvasom a folytatásait is (és azért a sorozatot is befejezem még). 5/5, meg kedvenc könyv.