Blog on Minden jobb, de

Klasszikus rendszermentés unix sztori

Sun, 11 Apr 2021 13:19:05 +0200

Ez egy klasszikus történet Mario Wolczkotól, a Useneten először 1986-ban jelent meg, angolul elérhető pl. itt.

Előfordult már, hogy otthagytad lezáratlanul, bejelentkezve a terminálod, és arra tértél vissza, hogy egy barátod begépelte az rm -rf ~/ parancsot, és ott lebegtette a mutatóujját az ENTER felett, fenyegetőzve: „jobb ha kölcsönadsz egy ötezrest fizetésig, vagy…” Természetesen nem merné megnyomni, hisz miért is okozna ekkora traumát neked, csak viccelődne. Vagyis valószínűleg sosem voltál részese a legrosszabbnak ami történhet…

Egy csendes szerda délután történt – október elsején, 15:15-kor a brit nyári idő szerint, hogy pontosak legyünk –, hogy Peter, a munkatársam a idehajolt a termináljától, és azt mondta: „Mario, mintha gond lenne a mail-küldéssel.” Mivel tudtam, hogy a msg parancs könnyedén összezavarta még a hozzáértőket is, átsétáltam a termináljához hogy megnézzem mi a probléma. Egy furcsa hibaüzenetet láttam (a pontos szövegre nem emkékszem): „a /foo/bar nem elérhető a 147-s felhasználónak” ("cannot access /foo/bar for userid 147"). Az első gondolatom az volt: ki az a 147s felhasználó? A küldő? A címzett? Vagy ki? A másik, szintén bejelentkezett terminálhoz léptem, és beírtam:

grep 147 /etc/passwd

… hogy ezt a választ kapjam:

/etc/passwd: No such file or directory.

Azonnal arra gyanakodtam, hogy valami valóban nem stimmel, amit az is megerősített, hogy a

ls /etc

… kiadása után ezt a választ kaptam:

ls: not found.

Azt javasoltam Peternek, hogy jobb, ha most egy darabig semmivel sem próbálkozik, és elmentem megkeresni a menedzserünket.

Amikor az irodájához értem, az ajtaja nyitva volt, és tíz másodpercen belül rájöttem a probléma okára. Ott ült James, a managerünk, tenyerébe temetve az arcát, összegörnyedve, mint aki már csak a világ végére vár. A frissen kinevezett rendszer programozónk Neil állt mellete, a termináljára bámulva. A kijelző tetején pedig a következő sorok látszottak:

# cd
# rm -rf *

„A francba, ez sok mindent megmagyaráz” – gondoltam.

Már nem emlékszem, mi történt a következő néhány percben pontosan, egy kicsit homályosak a dolgok. Próbáltkoztam az lssel (újra), ps-vel, who-val, és még néhány más paranccsal, de sikertelenül. A következő amire emlékszem, hogy újra a saját terminálomnál ülök (egy több ablakos grafikus terminálnál), és begépelem:

cd /
echo *

Elképesztően hálásak lehetünk David Korn-nak, hogy az echo beépített parancs a shell-jében, hisz a /bin a /bin/echo-val együtt hiányzott a törlés után. A következő néhány percben kiderült, hogy emellett hiányzott a teljes /dev, /etc és /lib könyvtár is, Neil körülbelül a /news és a /tmp törlése közben szakította félbe a törlést, így a /usr és a /users könyvtárak érintetlenek voltak.

Ezalatt James elért a szalagos mentéseinket tároló szekrényhez, és már hozta is a négy héttel korábbi teljes mentést. A kérdés már csak az volt: „Hogyan töltsük vissza a szalag tartalmát?” Hisz nem csak az /etc/restore veszett el, de az összes eszköz leíró is a /dev könyvtárban, ami a szalagos meghajtó kezeléséhez kell. És hol volt a mknod? Talált, süllyedt, az /etc alatt. Persze megpróbálhatnánl egy mentés-visszaállítást Ethernet hálózaton át egy másik működő VAX-ról … Azt leszámítva, hogy hiányzik a /bin/tar, és persze a Berkley rendszermérnökei az rcp-t is a /bin-ben tárolták a 4.3-s verzióban. Természetesen a hálózati elérés sem működne az /etc/hosts nélkül. Az /usr/local alatt találtunk egy cpio verziót, de a szalagos meghajtó nélkül nem sokra mennénk vele.

Megpróbálhatnánk a boot mentéssel újraépíteni a teljes root fájlrendszert, de sem James, sem Neil nem csinált még ilyent, és nem voltunk biztosak benne, hogy ez nem formázná újra a teljes lemezt, és így a még meglévő felhasználói fájlokat is elveszítenénk. (A felhasználók fájljairól csütörtökönként készült biztonsági mentés, Murphy törvénye miatt a katasztrófa természetesen szerdán történt.) Kivehetnénk egy másik VAX merevlemezét, bootolhatnánk arról, és rendet rakhatnánk, de ahhoz ki kellene hívni a DEC mérnökeit. Jó néhány felhasználónk épp a PhD-jét írja, és egy heti munkájuk elvesztése (nem is beszélve a kiesett gép-időről) elfogadhatatlan lett volna.

Szóval mit tehetünk? A következő ötlet az volt, hogy írjunk egy programot, ami létrehozza a szalagos-meghajtó eszközleíróját, de mind tudtok, hol található a cc, as és ld. Vagy létrehozhatnánk egy kezdetleges /etc/passwd-t, /etc/hosts-t és így tovább, amíg nem működne a /usr/bin/ftp. Szerencsénkre még mindig futott egy gnuemacs példány az egyik nyitott ablakomban, amiben létrehozhatjuk a fájlokat, de az első probléma az volt, hogy nem léteztek a könyvtárak amibe le kellene menteni őket: természetesen az mkdir is a /bin-nel együtt tünt el, akárcsak az mv, szóval mégcsak átnevezni sem tudtuk a /tmp-t /etc-re. Mindezek ellenére már közelebb voltunk a megoldáshoz.

Ekkora már csatlakozott hozzánk Alasdair, a helyi UNIX guru, aki – szerencsénkre – a VAX assemblerhez is értett. A tervünk ez volt: írjunk egy programot assemblerben egy másik VAXon, ami vagy át tudja nevezni a /tmp-t /etc-re vagy létrehozza az etc könyvtárat. A másik VAXon megírt program UUENCODE-lt verzióját begépeljük az emacsban, dekódoljuk (szerencsére egy ragyogó elme az uudecode bináris helyét az /usr/bin-be tervezte), lefuttatjuk és onnét már csak apróságok vannak hátra. Szerencsénkre a terminál, ahonnan a katasztrófa útjára indult, még mindig rootként volt bejelentkezve (hisz a su is elveszett a /bin-nel) így volt esélyünk rá, hogy működni fog!

Körülbelül egy órával később készen állt a pár tucat soros assembler ami létrehozza az /etc-t! A „lecsupaszított” bináris csak 76 byte volt, így hexadecimálásra konvertáltuk (könnyebben is olvasható mint az uuencode), és begépeltük a szövegszerkesztőmben. Ha valaha szükség lenne rá:

070100002c000000000000000000000000000000000000000000000000000000
0000dd8fff010000dd8f27000000fb02ef07000000fb01ef070000000000bc8f
8800040000bc012f65746300

Persze volt kéznél egy ügyes kis programom (kinek ne lenne), hogy az ASCII hexadecimálist binárissá konverteljuk, és szerencsére a /usr/bin/sum szerint is egyeztek a fájlok. De várjunk csak… hogyan teszel egy fájlt végrehajthatóvá a /bin/chmod nélkül? Pár perc gondolkodás után arra jutottunk, hogy egyszerűen felül kell írnunk egy futtatható fájlt aminek én vagyok a tulajdonosa – és már mehettünk is a root terminálhoz. Beállítottuk az umask-t 0-ra, hogy én is létrehozhassak fájlokat, és lefuttattuk a programot. Most már volt /etc-nk, amit bárki írhatott. Már csak néhány lépés, és létrehoztuk a passwd-t, hosts-t, services-t, protocols-t és más szükséges fájlokat, és működött az ftp! Visszaállítottuk a /bin tartalmát a hálózaton keresztül – hihetetlen mennyire tud hiányozni az ls pár óra után –, és további fájlokat az /etc-ben. A legfontosabb persze az /etc/rrestore volt, aminek segítségével újra létrehoztuk a /dev-t a szalagos mentésről, a többi pedig már történelem…

Most persze megkérdezhetitek magatoktól (ahogy én is tettem), hogy mi a tanulság? Nos, először is, mindig jusson eszedbe ez az örök tanács: NE PÁNIKOLJ. Az első ötletünk a gép újraindítása volt, hogy mindent egy-felhasználós üzemmódban próbáljunk meg visszaállítani, de szinte biztos, hogy ez nem működött voltna az /etc/init és a /bin/sh nélkül – még szerencse, hogy átgondoltuk.

A következő, ami mindig jusson eszetekbe: a UNIXos eszközeket szokatlan dolgokra is lehet használni. Még gnuemacs nélkül is megoldhattuk voltna, mondjuk a /usr/bin/grep-t használva /bin/cat helyett.

És végül, elképesztő, hogy a rendszer milyen nagy része törölhető, anélkül, hogy teljesen szétesne. Azt leszámítva, hogy új felhasználó nem tudott bejelentkezni (hisz hiányzott a /bin/login), és hogy hiányzott néhány nagyon hasznos parancs, minden más normálisnak tünt. Persze néhány program nem működik /etc/termcap, /dev/kmem, vagy /etc/utmp nélkül, de a legtöbb igen!

Végül pedig egy kérdés: ha te lettél volna a helyünkben, az okos gondolataiddal, meg tudtad volna oldani egyszerűbben? Bátran küld el a válaszod:

Mario Wolczko
------------------------------------------------------------------------
Dept. of Computer Science       ARPA:   miw%uk.ac.man.cs.ux@cs.ucl.ac.uk
The University                  USENET: mcvax!ukc!man.cs.ux!miw
Manchester M13 9PL              JANET:  miw@uk.ac.man.cs.ux
U.K.                            061-273 7121 x 5699
------------------------------------------------------------------------

Hacker’s Wisdom: Unix Recovery Legend Last modified: Thu Mar 7 13:47:40 EST 1996

Hibabejelentő – Petri György

Sat, 03 Apr 2021 18:36:46 +0200

A telefon az esős-nedves
időre való tekintettel nem működik,
a telefon a napos-száraz
időre való tekintettel nem működik,
bármely vonatkozó szolgáltatás
a hét tetszőleges
napjára való tekintettel nem működik,
a Magyar Köztársaság
a kormányra való tekintettel nem működik,
Magyarország népe viszont
a fentebb említettek ellenére
komoran halászik a zavarosban,
teszi a szokott módon,
s bár nem köszöni szépen:
jól van. Működik.

Hát oké, felnevettem

Fri, 02 Apr 2021 18:18:53 +0200

Stifolder

via instantfollow

Nem véletlen vagyok Spurs szurkoló

Sun, 28 Mar 2021 16:47:22 +0200

Amikor a Spurs megnyerte az első NBA bajnoki címét Jordan után 1999-ben abban a lerövidített szezonban, már Tim Duncannel és még David Robinsonnal (és az első veseátültetés után visszatért NBA játékossal, Sean Elliottal – bár lehet, hogy az átültetés, csak az első bajnoki cím után volt), még nem annyira kedveltem őket, amiben valószínűleg az is közrejátszott, hogy abban a döntőben egy kicsit a Knicksnek szorítottam, mert szerintem Ewing is simán megérdemelte volna a bajnoki címet.

Aztán leigazolták Ginóbilit, Parkert, aztán Kawhi, és drafton, és építkeztek, és 3 évtizedben is nyertek ugyanavval az edzővel NBA bajnoki címet. Ami már eleve lenyűgöző.

És akkor tegnap Pop vezetésével megszerzik az edzőségének 1300. győzelmét. (Egy NBA szezonban jellemzően a rájátszással együtt maximum 110 meccs lehet). 1300 meccset nyert a legmagasabb szinten, mint vezetőedző, 1934 meccsből. A meccsei két harmadát megnyerte. Hát nem elképesztő? Ha a Spurs a következő 10 év minden meccsét elvesztené, a csapat győzelmi aránya még mindig 50 százalék felett lenne.

És akkor arról nem is beszélve, hogy ők alkalmaztak először segédedzőként nőt. És Pop rendre kiáll a politikai véleményéért is. De persze az egyik legkedvesebb sztorim róla a borkultúráról (is) szól. Ja meg a karácsonyi mese róluk ❤️ .

TIL: sok Vim fül

Sun, 28 Mar 2021 15:21:26 +0200

Mivel a blog újratémázás során többször is több posztot kellett szerkesszek, és sajnos nem atuomatizálhatóan – vagy csak nem érte meg, hogy sok időt feccöljek bele az automatizálásba –, egy csomószor egyesével nyitottam meg a .md fájlokat a már futó neovimben, de aztán realizáltam, hogy ennél tuti van jobb megoldás. És perszehogy. :args path/to/files/*.md majd pedig :tab all megnyitja az összes fájlt új fülön.

TIL: moly api és a hugo data sources

Wed, 24 Mar 2021 20:43:43 +0100

A moly.hu-nak van APIja

Már sok-sok éve regisztráltam a Molyon, és hol jobban, hol kevésbé odafigyelve regisztráltam az olvasmányaimat. A cél az lenne, hogy nem csak oda írnék kritikákat róluk, hanem ide is, de ugye DRY, másrészt meg ez egy tök jó kihívás lenne, ha meg tudnám csinálni automatikusan. De ez csak egy része a feladványoknak, mert van amikor csak könyveket – és leírásukat, és vagy a borítót – szeretném csak linkelni ide.

Ez persze megoldható copy&paste-l is, szegényesen, de mennyivel jobb hogy van JSON APIjuk!

Nade mit lehet ezzel kezdeni

Szerencsére a hugo már egy ideje támogatja az adatforrás alapú tartalom-generálást, juhé, és némi közdelem után, ez tud is működni shortcode-ként:

{{ $bookid := .Get 0 }} /* jó hát erre még rá kell jönni hogy találjam ki */
{{ range getJSON "https://moly.hu/api/book/" $bookid ".json?key=" IDE_KELL_A_MOLYAPI_KULCS }}
    {{ $p := . }}
    <h4>A <a href="{{ $p.url }}">Moly.hu</a> könyvleírása és borítója</h4>
    <figure class="floatright">
        <img src="{{ $p.cover }}">
    </figure>
    <p>
    {{ $p.description }}
    </p>
{{ end }}

Itt pl. jól láthatóan.

Nem az, hogy büszke vagyok, de büszke vagyok. Meg Duct-tape programmer.

Hol volt akkor a Mátrix még?

Wed, 08 Jul 2020 09:37:56 +0200

Hol volt akkor a Mátrix még?

80's hong kong movie were a true blessing 😍 pic.twitter.com/zFvH2U0vpI
— RΛZΞR Xian (@XianMSG) July 7, 2017

Ahhoz képest hogy

Tue, 07 Jul 2020 15:53:44 +0200

… itt a nyár, és még WFH is van, sokkal több könyvet is olvashatnék, de nem, ehelyett sokkal kevesebb könyvet olvasok, és sokkal több minden mást.

Pl. újságot. De most épp ott tartok, hogy lemondom a Narancs előfizetést, mert egyre gyatrább.

Nade.

Adam Bertram: PowerShell for Sysadmins

Más nézőpontot adott mint az eddigi shell-ek, hasznos, de nem lesz a kedvenc eszközöm. Nyilván, ha már >20 éve használok (és szeretek használni) Linux shell-eket, a Windows-os idegen marad egy kicsit. A könyv meg tényleg jól öszzerakott, jó példákkal. 4.5/5

Tóth Krisztina: Fehér farkas

Hát oké, kicsit hullámzó színvonal, és nehezen fenntartható érdeklődés a könyv egészére nézve, mert bár a történetek megragadnak (gyomorszájban, nyilván) és tekernek egyett, van hogy jön a reflux, de mégsincs kedvem tovább olvasni, de nem csak azért mert sok lenne belőle egymás után, hanem inkább egy kicsit untat. Jó iparosmunka. 3.5/5

Kedves olvasónaplóm

Tue, 19 May 2020 15:41:48 +0200

… az utóbbi időben kissé elhanyagoltalak, de lesz ez még így se. Vagy nem. Még jó hogy az olvasást nem hanyagoltam el.

Moskát Anita: Horgonyhely

A Horgonyhely-t olvasni roppant érdekes élmény volt, egyrészt kissé lassúnak éreztem, és helyenként zsúfoltnak, mármint, túl sok minden akart ebbe a történetbe belekerülni. Sokszor azt éreztem, hogy Margaret Atwood köpenyéből bújt elő. De azért ez nem vált annyira kárárára, mert nagyszerű könyv, biztosan fogok még olvasni Moskát Anitától, 4.5/5 .

Babarczy Eszter: Mérgezett nő

Erről a könyvről már nem is tudom hol olvastam, hogy hú de jó, aztán pont szembejött a könyvtárba, miért ne alapon. Vannak benne talán jobb novellák, de inkább csak közepesek és gyengécskék, pláne, ha a mostanság olvasott mai magyar szerzők novelláihoz hasonlítom őket. Mély nyomot egyik sem hagyott, még jó hogy könyvtári volt. 2.5/5

Kigyóverem

Továbbra sem az én képregényem ez, meg persze, Battle Royale-ból némi krimiből és tinirománcból összegyúrt izé, de legalább nem szuperhősös (annyira). A három részből tán ez volt a leggyengébb, 3.5/5

Kavalier és Clay bámulatos kalandjai

Hát igen, lehet szép irodalmat írni popkultúráról, gyönyörű mondatokat csempészni kalandregénybe, vagy fordítva. Mesésen jó volt, 5/5

Imádom

Fri, 03 Jan 2020 09:03:49 +0100

Ez eddig is az egyik kedvenc dalom volt, de eztán is ez marad:

Persze azért Sharleennal jobb, mert, okoknál fogva:

És ezt már csak azért is ide kell tegyem, hogy ne felejtsem el, hogy James Brown mennyire jó:

Nagy mocsok

Mon, 30 Dec 2019 10:35:37 +0100

Nagy mocsok

A Kártyavárból először az amerikai sorozat (első évadját) láttam (aztán pont jött a botrány Kevin Spacey-vel - ami egész más megvilágításba is helyezte az egyébként kitűnően alakított pszichopatát - és elvette a kedvem az egésztől), de egyszer a vége főcím alatt valahogy észrevettem, hogy ez a könyv az alapja, és mivel pont valami ilyesmire vágytam, elolvastam és nagyon megérte, rég szippantott be egy könyv ennyire gyorsan és így. Nyilván a könnyedsége (nyelvezetben), a kiváló dramaturgiája és pörgőssége is sokat hozzátett, illetve az is, hogy nem kellett - és nem is lehetett - megszeretni egyik főbb szereplőt sem. Elolvasom a folytatásait is (és azért a sorozatot is befejezem még). 5/5, meg kedvenc könyv.

Hogy vagy, sehogy?

Sun, 08 Dec 2019 11:59:44 +0100

Nem köszönöm

Hartay Csaba Köszönöm a befoadását-ja eleinte nagyon bejött, kb. az első fele, de aztán kb. a felétől majdnem a sarokba vágtam, ha nem ekönyv lett volna. Az ötletességből erőltetettség lett, aztán meg sok-sok önismétlés. 2/5

Velem? Semmi

Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?-je kicsit Van valami megmegyarázhatatlan utóérzés, tényleg generációs regény, és tényleg nagyszerű. Például az igazán főszereplők embersége, de az is, hogy tényleg szembe jöhetnek az utcán - vagy a kocsmapultnál. Élők, papíron. És mégis az egész könyvből fura mód Pók szüleinek a története volt szerintem a legjobban megírt rész, gyönyörű volt. 5/5

Nincs eszed használd a noteszed

Tue, 19 Nov 2019 11:15:18 +0100

Ezt még gyorsan leírom, mielőtt elfelejtem

Sönke Ahrens: How to Take Smart Notes című könyve csak azért kapja meg a 3 csillagot, mert tényleg profin összeszedetten megírt, jegyzetekkel, hivatkozásokkal. De közben nagyon túlírt is, körülbelül annyiban összefoglalható, hogy jegyzetelj – ha nem írod le, elveszik –, kereshetően – ezt logikusan ma már számítógépen, kiváló hozzá pl. egy TiddlyWiki –, lehetőleg egy helyre, de mindenképp úgy, hogy a feljegyzéseid összekapcsolhatóak legyenek. 3/5

Zsidók és kínaiak

Sat, 16 Nov 2019 10:15:53 +0100

Rendőrös

Roppant érdekes volt a Jiddis rendőrök szövetsége Michael Chabontól, fogok még olvasni tőle tutira, pláne, hogy végre kiadták magyarul a leghíresebb művét, és bent is volt a könyvtárban. Nagyon más szépirodalomként megírt disztópikus krimit olvasni, mintha „sima” sci-fi lenne. Néha kicsit vontatott volt, de csak rövid szakaszokban, aztán magával ragadott megint. A vallási beágyazottsága is jót tett neki. 4.5/5

„Magas melák tátott szájjal olvas”

Csin Jung: Hős születik nem a kínai Gyűrűk ura, és szerencsére nem az. Inkább egy könyvben megírt vuxia, repkedős kung-fu film, némi történelmi beágyazódású kaland/nagyregény. Tud pörgős és szórakoztató lenni, és szép is. Kíváncsian és persze reménykedve is várom a folytatásokat. 5/5

Némaság

Wed, 30 Oct 2019 08:51:37 +0100

Jobb lett volna, ha csenben maradsz, adok rá egy két-harmadot

Endo Suszaku Némaság című könyve kapcsán lassú víz partot se nagyon mos érzésem volt, vagy inkább van tőle, nekem ez kevés volt mind ábrázolásilag, mind tartalmában, színvonalában. 1001 könyv lista my ass, hogy úgy mondjam. 2.5/5

Inkább fagyiban

Sun, 29 Sep 2019 12:14:52 +0200

Mármint a puncs, ami Mucha Dorka bemutatkozó könyvének is a címe, és hát szerintem fagyiban jobb lenne, ha igazán jó puncs. Szódával elment ez is, egynek, valóban könnyen olvasható, de hogy legerősebb debutálás, újszerű, kikerülhetetlen… tényleg kíváncsi lennék, hogy elolvasta-e Péterfy, Grecsó. Nem idegesíett a főszereplő kattantsága, tán azért mert sokkal több szemszöget igyekszem figyelembe venni, és itt az ő szemszöge nekem a szerelem volt, illetve, hogy talán belül ő is tudta, nem nyerhet. Mert votlak jó dolgok benne, meg persze gyengék is: 3.5*

Két könyv

Sat, 28 Sep 2019 10:54:24 +0200

De jobb lett volna ha csak egy

Azért lenne jobb, ha csak egy könyvről írnék most, mert akkor nem vesztegettem volna időt Zhang Jiajia Olyan átlagos embert szeretnék, mint te című “könyvére”, aminek tipikus mehh lett a vége, volt benne pár egészen kiváló rész, de összességében uncsi, nagyon érződött hogy blogot szerkesztettek egybe. A szakasz ismétlések, és helyenként az instant-Coelho feeling sokat rontott rajta. 2*

Nade az az egy

Randall Munroetól a Mi, lenne ha? fantasztikus volt. Középhaladó kockaként kb. a kezdetektől olvastam az XKCD-t, persze könyvben is, de a képregény volt az igazi - na meg a szerző blogja. Aztán láttam hogy lesz ez a könyv és persze hogy - megvettem, és hogy örültem, hogy magyarul is kiadták! Szuper, szuper, és - egyéb lelkendező frázisok. Na jó, egy hátránya is van: megválaszolhatná az - összes kérdést. 5*

A Moly.hu könyvleírása és borítója

Tudják, mekkora az az erő, amellyel Yoda mester felemelte az űrhajót a mocsárból? Sokan vakarjuk a fejünket, amikor gyermekünk vagy gyermekkorú ismerősünk furcsánál furcsább kérdéseket tesz fel, a legkülönfélébb tudományágakban. Randall Munroe szülei a fejvakaráson túl megpróbálták megválaszolni ezeket, így az érdeklődő gyermekből érdeklődő felnőtt lett, aki kedvenc kérdéseit hamarosan vicces formában válaszolta meg saját honlapján. A szerző nélkül soha nem tudnánk meg, hogy valójában, tényleg milyen nehéz megtalálni a lelki társunkat, vagy hogy mi történik egy marhaszelettel, ha (megfelelő magasságból) földre dobjuk. Egy biztos: a szerző gondolatmeneteinek fele a Föld elpusztításával végződik, így ajánlatos komolyan venni a figyelmeztetést: ,,Ezt otthon semmiképpen ne próbálja ki!"

Hogy belejöttem ebbe az olvasásba

Tue, 17 Sep 2019 12:28:11 +0200

De nem csak abba, mert minap megnéztük az új Tarantinót is, ami alapvetően kár volt, látványorgia, minimál történet, túl hosszúra nyújtva. 3*

S a könyvek

Az Orrgyilkos osztály második részén egész jól szórakoztam, hangulatos, sötét (rajzilag és tartalmilag) meg minden, pedig ez a sztori annyira nem kéne hogy érdekes legyen nekem. 4* (Előzmény itt)

Az Ablak, európai irodalmi díjat kapott, ennek ellenére, ezért, vagy emellett: huhh, elég súlyosan tud nyomasztani, belémmarkolt, mint Oravecz Távozó fája, mégis, imádtam – csak rövid. 4.5*

A Mesterséges sors nem tetszett jobban mint az előző rész, ez is elment könnyű nyári olvasmánynak, sci-finek kevés, és kriminek is, de azért szórakoztató, van még esély arra hogy valami kijöhet a sorozatból. 4*

Két jó könyv

Tue, 03 Sep 2019 09:21:39 +0200

Niccolò Ammaniti Magammal viszlekjénél az Én nem félek sokkal jobb volt a szerzőtől, bár ez sem rossz. Kicsit túlságosan forgatókönyv ízű, de legalább a befejezést nem Disney herceg(nős)re írta. 4/5

Az Ima a tengerenről egy dolog ha valaki ezt propagandának érzi, csalódást keltőnek, kiforratlannak, vagy hatásvadásznak, az meg egy másik, ha szépnek, gyönyörűnek. A lényege ennek az „egyszerű történet vessző pár oldalnak”, és szép illusztrációnak szerintem pont a reflexió arra a képre (és azokra az események(re), hangulatokra (“ellen-hangolókra” :-( ), amik/akik inspirálták. Illetve persze az is, hogy megmutassa, lehet hogy mindenki ezt tenné, lehet bárki hasonló helyzetben, mert: a tragédia az tragédia, a reményt a jobb (biztonságosabb) életre mindenki szeretné (pláne a gyermekének). Ha meg ezt a részét nézem, akkor meg nem értem (és elszomorít, ha valaki ezt gondolja), mi ebben a propaganda? 5/5))

Nyaralós olvasós

Sun, 25 Aug 2019 12:24:14 +0200

Kellett még nyár végére másfél hét Balaton, tényleg, egy csomó olvasós bemaradást behozni például, bár ez elsősorban Instapaperbe mentett cikkeket jelentett jelen esetben. Azért könyvekre is maradt egy kis idő.

A Leshatár Pető Pétertől egy érdekes focikönyvbe (re)mixelt szociológia, és fejlődéstörténet (is lehetne bár annak roppant töredezett – így meg inkább), anekdotagyűjtemény. Talán az tetszett belőle a legjobban, hogy ez volt az első, focibírókról szóló könyv amit olvastam, és ezért tényleg egy másik szemszögből mutatta meg, milyen élet ez – meg az is, hogy az alsóbb osztályokkal foglalkozott, nem az élvonallal (na jó, az élvonalról is csak régi könyveket olvastam, régi nagyokról, kb. Albertékkel bezárólag). Életszaga volt, és hihetőnek, megéltnek is tűnt. 4/5

Na ezzel szemben a végre befejezett Fehér zaj esetében roppant túlzásnak érzem azt az 1001 könyv lista tagságot, van benne kb. 100 közepesen jó oldal, meg 50 jó, de a többi, pfff. 2.5/5 a jókért, nade majd 600 oldalból, eh.

Dorka könyve

Wed, 24 Jul 2019 08:52:31 +0200

Péntek Orsolya Dorka könyve egy triológia második része, családregény, az előző résznél jobb volt, tartalomban, szövegminőségben, nyelvben és mélységben; mondjuk ez utóbbi néha már túl messzire ment [a múltba]. A folytatás még mindig érdekel, főleg azért, hogy mi lesz belőle. Nem is az hogy nagy csattanót várok – az elég logikátlan is lenne – csak mégis. Ha lehántja az ember azt hogy miről is szól, vár valamit még, mert egy elcsendesedett vég ugyanúgy hiba – szerintem – mintha a cliffhanger befejezések. Ja és, még ha ez Dorka könyve is, ahhoz képest túl keveset szólt róla. 4.5/5

Mindenféle is

Tue, 23 Jul 2019 10:53:44 +0200

Annyi minden történt kedves naplóm, mióta utoljára időt szakítotam reád, mint a csuda. Nade sebaj, ami eszembe jut, azt jól ideírom most.

Chill the ubokrkaszezon

Szerencsére a gyárban (is) uborkaszezon van, és emelett még nyaralni is el tud (és kénytelen) menni az ember fia, mert kell az is. Voltunk már ugye a Balcsin, és én még mindig imádom, de nyilván megértem azt is, hogy a család egy része már unja. Nyilván derpeghetek itt a lángos árakon de ugye nem érdemes. Ami szomibb, hogy, a fagyi minősége is véleményes (Széplakon és Zamárdiban), meg hogy az Ezüstpartot nem annyira jól időzítve túrták szét.

Node voltunk még a tengernél is, Novi Vinodolski, Horvátország, 4/5 would do again, még ha a tenger hőmérséklete pont nem az én izületeimnek való már, vagy hogy helyes ez nyelvtanilag. Vagy hogy nem. Tök jó volt, hogy sokat társasoztunk (lásd lentebb), meg a sea-street-food, meg jó borok, társaság.

Hamarost meg irány a Balcsi, jay.

Társasjátékice

A nyaralás alatt sok mindent játszottunk, volt pl. Köszöntelek álmaid városában, és mivel az utastársaknak nagyon tetszett anno a Qwixx, ez is bejött, mert ez jobb. De azért a Qwixx-szel is elég jót játszottunk.

Aztán játszottunk még az egyik legjobb gépezet építővel is, ha már az engine buildert ilyen vacakul lehet csak lefordítani, a Splendor annyira bejött, hogy aki látta, megvette ;-), 5/5, ez tényleg egy olyan játék, ami jó, ha mindenkinek megvan. (És még tableten is tök jól játszható.)

Gyerekekkel még okés volt a vicces rajzos Robbanó cicák is, de amolyan feljavított Fekete Péternek tekinthető csak - szerintem: 3.5/5

Meg még, ha már ott volt, játszottunk az egyik nagy kedvencemmel, de a Citadella (ami amúgy nem véletlen nagy kedvenc) az egyszerű szabályai ellenére nehezebben szippantja be az embert, illetve bár valóban játszható 7-n is, úgy azért be tud lassulni a játék (4-n a legjobb szerintem). Ja és ebben azért van bőven konfliktus lehetőség, szóval túl kicsikkel és kezdő társasjátékosoknak valóban nem annyira ajánlott, de mindezek ellenére: 4.5/5

Mivel pont a nyaralás előtt megjött a Csak egy!, amit közben megválasztottak az év társasjátékának is (sorry, what???), kipróbáltuk azt is, kooperatív, szókitalálós játék, itt egy bővebb ismertető róla, szerintem harmatgyenge, de nem meglepő módon a gyerekek szerették. 2.5/5

Csak a szórakozás, az megy

Az Elton John életéről forgatott kvázi musical tök jó volt, nekem sokkal jobban bejött, mint a Bohém Rapszódia, a főszereplő is, csak később esett, le hogy ő játszotta Eddie-t a Sast - és itt ráadásul nem playback ének volt mint a Queen filmben. 4.5/5 lenne, ha a zenék miatt nem lenne 5/5.

Még olvastam is egy csomót, de kinek van ideje ennyit írni?

Két dolog van

Wed, 19 Jun 2019 18:42:27 +0200

Két dolog van

Amit utálok, ha programozok:

Hogy nem tudok;
Ha megzavarnak közben;
És az, ha elszámolok valamit eggyel.

Haha. Na jó, tök érdekes ez amúgy, mert annyira egyiket sem, mármint az utolsón kívül, pedig az fordult elő a legtöbbet. A megzavarás persze tud problémát okozni, de mégis, eddig még sosem volt belőle akkora bajom - mondjuk az is a magyarázatok közé tartozhat, hogy egyrészt ez csak munka, ha abba kell hagyni, hát abbahagyom; másrészt meg ha valaki okkal - és nem hülye kérdéssel - zavar meg, az még mindig jobb, mintha nem tenné, nem?

Pál utcai musical

Sun, 16 Jun 2019 17:49:39 +0200

A Vígszínházba kiküldött tudósítónk beszámólójából

Így utólag azt kell mondjam, hogy roppant nagy kár volt küzködni, hogy jegyet szerezzek rá, oké, a történet ismert, és nem is ez volt a fő problémám vele, hanem a gyengusz és főként modoros játék, és a még sokkal gyengébb zenei feldolgozás. És a hossza. 2.5/5

Szálj ide, kismadár

Mon, 10 Jun 2019 10:17:57 +0200

Rövid társasjáték kritika: Fesztáv

A Fesztáv (BGG) egy nagyszerű társasjáték, nagyon minőségi anyagokból készítve, gyönyörű dizájnnal. Rengeteg az “alkatrész”, a gyűjthető madarak mennyisége miatti variációk száma pedig biztosítja a jó újrajátszhatóságot. Szerencse faktora relatív alacsony, nem nagyon befolyásolja a végkimenetelt, kivéve, ha orbitális pechünk van… 5/5

Nem véletlen körülötte a felhajtás, írt már róla a NY Times meg a Smithsonian magazin is, itthon volt ismertető a JEM magazinban.

Oké

Sat, 08 Jun 2019 16:01:47 +0200

A böngésződ nem támogatja a video beágyazást, de lehet hogy ezzel jobban is jártál? Mindegy, ez itt egy video amiben az a vicces, hogy ha vizet töltesz egy pohárba, és bevizezed az ujjad, majd végighúzod a pohár szélén, akkor egy éles hangot hallhatsz, míg ha ugyanezt sörrel csinálod, akkor a Sweet Child'o mine gitárszólóját. Otthon kipróbálni nem érdemes, szerintem trükk az egész.

Orgyilkosos, képregényes

Mon, 27 May 2019 13:21:27 +0200

Rick Remender Orgyilkos osztálya képregényben annyira nem fogott meg, sima könyvben valószínűleg félre is tettem volna kb. az első harmad részében. A rajzok nem rosszak, nyiván, mire eljut egy képregény a kiadásig/megtévésorozatósításig, addigra kiforr. Még adok a második kötetnek egy esélyt, meglátjuk. 3.5/5

A Moly.hu könyvleírása és borítója

1987-et írunk. Marcus Lopez gyűlöli az iskolát. Képtelen odafigyelni az órákon. A jegyei rosszak, bunkó osztálytársai rendszeresen zaklatják a barátait. Csakhogy ezek a bunkók Sztálin legjobb bérgyilkosának leszármazottai, a tanárok egy ősi orgyilkosliga tagjai, a tantárgy, amelyből bukásra áll, a „feldarabolás alapjai” nevet viseli, szíve választottja áldozatainak száma pedig már kétszámjegyűre rúg. Üdv a bolygó legbrutálisabb középiskolájában, ahová a világ legnagyobb bűnözőcsaládjai küldik kiképzésre az orgyilkosok következő nemzedékét! A gyilkosság művészet. Az ölés szakma. A Haláltanok Királyi Iskolájában, ha valaki hátba szúr, azt szó szerint kell érteni. Csatlakozz a zajos sikernek örvendő csapathoz – napjaink egyik legkeresettebb írója, RICK REMENDER (Avengers, Captain America, Tokyo Ghost) és WES CRAIG (Batman) az 1980-as évekbe repít, egyenesen a világ legsérültebb és legveszedelmesebb kamaszai közé! Az utóbbi évek egyik legsikeresebb szerzői képregénysorozata már a képernyőkön! A kötet a Deadly Class sorozat 1-6. számát tartalmazza

A fenti adatokat a Moly.hu APIt használva töltöttem ide automatikusan.

Rövid társasjáték kritika: Kütyük

Sun, 26 May 2019 22:25:09 +0200

Ok, úgy tűnik a Kütyük nem véletlen kapta meg az idei Mensa Select díjat, egy egészen kiváló engine-builder, és sikerül meghaladnia a Century: Fűszerút, és a Splendor nagyszerűségét is, pedig azok is nagyszerűek. Eddig két játékból kétszer nyert ellenem Andris, szóval ideje összekapnom magam, de ettől még gyakran elő fog kerülni, az biztos. 5*

Egy link

Thu, 23 May 2019 21:22:18 +0200

Volt egyszer ez a könyv, anno azt gondoltam róla, hogy szódával elmegy, de nyilván akkor még az újszerű nagyon friss szöveg, stílus is, meg persze én is fiatal voltam meg bohó. Vagy hogy. Ez itt egy elég összeszedett írás róla amúgy.

Aztán most lett belőle egy monodráma(?), színdarab, Vajda Vilmossal. Mit mondja, voltak benne érdekes díszlet megoldások, de azért elég sokat akadozott, meg lassult le az egész ahhoz hogy azt mondjam, inkább uncsi. 3*

Lótolvajok

Wed, 01 May 2019 19:54:59 +0200

Per Petterson Lótolvajokja a maga egyszerűségében nagyszerű olvasmány. Dráma, fejlődés, visszatekintés all-in-one. Tán csak a lezárás volt elkapkodott, de volt már rosszabb. 4/5

A Moly.hu könyvleírása és borítója

Fülszöveg Scolar, 2018 A természet mitikus erejű ábrázolása ősi emócióink intenzív átélését szolgálja Per Petterson prózájában. A világhírű norvég írót csak a mélyben kavargó indulatok és éles érzelmek érdeklik: a szerelem, a féltékenység, a barátság, az árulás. A Lótolvajok páratlan sikerének kulcsa, hogy a regény egyesíti magában a kortárs norvég irodalom három fontos tematikai elemét: a háború (a német megszállás), a család (a család felbomlása) És a kívülálló, magányos férfi visszatérő motívumát. "Olvassák a Lótolvajokat! A regény a legelső, tömör mondattól kezdve bűvkörébe von, ahogy fiatalságról, emlékekről és igen, lótolvajlásról beszél. Tudják, egy mesteri mesélő kezei közé kerültek." (Newsweek) "Petterson szikár és megfontolt elbeszélési módja döbbenetes erővel bír... Egy fiú érzékelésének teljes intenzitásával adja át a veszteség érzését, de az új felhangokra is szert tesz az idősődő férfi tűnődő tudatosságában." (The New Yorker)

A fenti adatokat a Moly.hu APIt használva töltöttem ide automatikusan.

Csak papír, meg ceruza, meg

Sun, 28 Apr 2019 15:39:15 +0200

Csak papír, meg ceruza, meg…

… szabadidő. Az, leginkább, mert vannak már olyan papír és ceruza játékok is, amiket lehet egyedül játszani. Mostanában meg, mivel hirtelen felindulásból

először megvettem a Qwixxet,
aztán nyomtattam Qwintot,
aztán megvettem a Szüretet (ami magyar társasjátékdíjat nyert.
Aztán jött a Ganz Schön Clever!, de azt még nem vettem meg, csak app-ban, de bőven megérte úgy is, egyedül játszani (a rekord már 274!, de aztán megtaláltam, online ingyen, a kiadó oldalán).
Aztán láttam, hogy a Gémklub kiadja magyarul a Welcome to…-t, ami már egy ideje első az ún. ceruza és papír játékok listáján (azért a fentiekhez kellhet pár színes dobókocka, vagy számozott kártya is), meg is vettem iziben.
Persze, van még
- jónéhány
- ilyen
- mechanikájú
- játék,

de a fentiek mind tetszettek, nem is kicsit. És bár néha tényleg nagyon hasonlítanak egymásra (főleg a kockadobálós bingó szerűek), mégis, néha egész érdekes stratégiai döntéseken agyalásra kényszerítenek. És pl. a Qwixx kiváló kapudrog volt nem annyira társasjátékozó ismerősöknek is 😉.

Utolsóként a fent említett Welcome to…-t próbáltuk ki, nagyon jól szórakoztunk, először csak ketten, de ez még jó párszor elő fog kerülni! 4.5/5

Barry

Sun, 28 Apr 2019 00:00:00 +0000

Az első pár percben kicsit nekem Dexterre hajazott (amit - mármint azt a sorozatot - eléggé kedveltem eleinte, aztán persze kb. a negyedik évad után laposodott elfele az is), de aztán messze nem olyan lett, meg is lepett. És jobb is így, hogy egy összefüggő történet, persze, kb. minden rész végére kell egy csattanó, de nem azon van a hangsúly igazán. Az’szem megnézem a második évadot is, hogy lássam mi lesz a kiégett bérgyilkossal. 4/5

Pihenős, filmnézős

Mon, 22 Apr 2019 15:37:26 +0200

Rövid filmkritika rovatunkból

Most hogy a kölykök lenn vannak a nagyszüleiknél Szigetváron, volt idő megnézni két filmet is, amit már rég terveztemtünk.

Kezdtük a Frances Ha-val, röviden: uncsi és fárasztó, nyilván nem is én voltam a célközönség a helyét kereső, önmagát még mindig 17 évesnek érző lány sztorijánál; és persze voltak szép, „művészi” képek, New Yorkról, meg aki még arra járt, és nagy filozófálás, de kár volt az időért, 2/5.

Ami meg még kevésbé tetszet az az Aljas 8-s volt, de tényleg, pont előtte ment A jó, a rossz és a csúf a tévében, pont elkaptam az utolsó fél órát, és bár az sem a gyors történések filmje, de mégis. Ez meg egy vontatott elborult kamaradarab, mondhatni Tarantino több helyen is már csak saját magától lop. A színészek is gyengébben játszanak, de nincs is mihez felnőniük, 2/5.

Mennyire menő

Wed, 10 Apr 2019 15:20:39 +0200

Mennyire menő már, nem, de, naugye

De most komolyam, már installálom is, és jobban fókuszálok az egyes bekezdésekre!

Via: Focus emacs csomag a GitHubon

Frissítve itt a lenti commit dátumon: ezt is elengedtem, szép és jó az emacs de nyugdíjaztam, én már megmaradok vim fanboynak.

Olvasnám

Wed, 03 Apr 2019 15:48:56 +0200

Olvasnám

Eskü, ha megjelenne, pedig a sci-fi trashről régebben lejöttem, mint a cigiről.

(via: OpenCulture.com, via Todd Alcott)

Lolcsyka

Tue, 02 Apr 2019 15:52:29 +0200

3 hónapja megy a projekt…

Kiesik egy apró probléma a szekrényből. Kapkodás. Fejvakarás. Egymásra mutogatás. Hülyeség irányba megy a megoldás. Ja az drága lesz. Akkor inkább nem is kérjük. Igaz, egy csomó pénz elment már rá. Meg idő. Jól átgondolták.

Örvendek baszki

Tue, 02 Apr 2019 08:26:20 +0200

Arcom amikor

más kollégák miatt szigorítják a homeoffice szabályozását:

Bennfenteskedéses

Sat, 30 Mar 2019 14:57:17 +0100

Benfennteskedéses

A rózsasín ruha egészen kiváló novelláskötet, bár néhol már-már túl mélyre megy, bennfentes. Kicsit tán Szabó T. Anna Töréstesztjére is emlékeztet. 4.5/5

Ergo sum

Fri, 29 Mar 2019 14:57:17 +0100

Legközelebb ha valaki

Szimpla „vagyok”-kal válaszol, megpróbálom ezt felidézni:

Messzeségek halk barátja, érzed? -
lélegzetedre tágul a Tér.
Haranglábak homályán az ércet:
kongasd magad. Mind erőre kél,

ami emészt, ha te vagy az étek.
Változz azzá, mit a lét akar.
Mit számít a legfőbb szenvedésed?
Légy borrá, ha italod fanyar.

Légy varázs, e bőség éjjelét
hasd ma át, s mi kúsza, testet ölthet,
egymásra lel s értelme ragyog.

S ha elfeled majd e földi lét,
„Eliramlok“ - mondd a néma földnek.
S szólj a fürge vízhez így: „Vagyok.“

Rainer Maria Rilke, Szabó Ede fordítása

Egészen egyszerű

Fri, 29 Mar 2019 14:45:41 +0100

Régen azért hálózat sokkal egyszerűbb volt

De tényleg:

Going through old papers my dad gave me, I found his map of the internet as of May 1973.

The entire internet. pic.twitter.com/0krvYoRGav
— David Newbury (@workergnome) December 10, 2016

Mi kéne ha vóna

Thu, 28 Mar 2019 14:41:09 +0100

Úgy szeretném

a csiripelést autoincludolni
meg az egyéb posztokat
meg az Instapapert is ide is
esetleg Flickrt
(hazamenni)

Még a végén párra ezekből írok némi kódot?

Tényleg mennyire más így

Mon, 25 Mar 2019 10:50:20 +0100

Persze, az eredeti film az igazi!

Koyaanisqatsi isn't quite as haunting if you replace Philip Glass with the music from the Wii Shop Channel. pic.twitter.com/PkN9X4ucMZ
— Andy Kelly (@ultrabrilliant) March 22, 2016

Ezt egy kicsit nagyon várom

Sun, 24 Mar 2019 19:52:54 +0100

Úúúúú, áááááá, KELL!

Frissítve a lap alján található dátumon, rosszul öregedett poszt ez, mert vannak dolgok, amiket jobb, ha elenged az ember. Pl. továbbra is imádom a Dűnét könyvben, meg az „eredeti” filmet is, de minél több ismertető videot néztem meg erről a játékról, annál inkább meggyőződtem róla, hogy ez mégsem kell nekem, pláne, hogy egy jó darabig még nem tudnám a gyerekeimmel játszani sem.

Imagine you can control the forces of a noble family, guild, or religious order on a barren planet which is the only source for the most valuable substance in the known universe.

Imagine you can rewrite the script for one of the most famous science fiction books of all time. Welcome to the acclaimed 40-year-old board game which allows you to recreate the incredible world of Frank Herbert’s DUNE.

In DUNE you will become the leader of one of six great factions. Each wishes to control the most valuable resource in the universe - melange, the mysterious spice only found at great cost on the planet DUNE. As Duke Leto Atreides says “All fades before melange. A handful of spice will buy a home on Tupile. It cannot be manufactured, it must be mined on Arrakis. It is unique and it has true geriatric properties.” And without melange space travel would be impossible. Only by ingesting the addictive drug can the Guild Steersman continue to experience visions of the future, enabling them to plot a safe path through hyperspace.

Who will control DUNE? Become one of the characters and their forces from the book and … You decide!

Helló világ

Sun, 24 Mar 2019 11:41:51 +0100

Valahol el kell kezdeni

Természetesen ezt a dalt még nem hallottam, de a címe elég meggyőző indításként.

(Arról nem is beszélve, hogy így kipróbálhattam, hogy mit kezd a Hugo a markdownba (be)ágyazott <iframe>-mel, de úgy tűnt a teszt sikeres, de aztán rájöttem, hogy mennyivel egyszerűbb a shortcodes megoldás.

Persze, ami elromolhat, el is romlik (de majd jobb lesz), ez a git submodule téma nem akar elsőre összejönni:

[submodule "themes/cupper-hugo-theme"]
	url = git@github.com:zwbetz-gh/cupper-hugo-theme
	active = true

Mert nyilván az egymásnak ellentmondó dokumentáció se segített sokat, de a megfejtés:

[submodule "themes/cupper-hugo-theme"]
	url = https://github.com/zwbetz-gh/cupper-hugo-theme.git
	active = true

(És ezt nem elég .gitmodulesben megjavítani, hanem a .git/configban is köll.)

Na persze ez már múlt, mert ráuntam arra a témára.